nos.amondo vagyok h jose idovel megszokja h a kutya veled megy mindenhova. gondold el h ezt nekem is milyne nehez volt megszokni, es Jose valszeg egy fokkal kevesbe flexibilisebb ember ;))))))) hajra bebi, elindul ez ne aggodj.

Mondjuk ilyenkor eszembe jut, hogy az ottaniak szempontjából az egészből mi jöhet le. Jön egy nyomorult kis országból egy bébiszitter, aki a tiptop kis villába behozza a kutyáját szaladgálni.

1. Alap cultural gap, ahogy leírtad.
2. A család szempontjából: "Csak nehogy a kutyát többet pesztrálja, mint a gyerekeket. Meg különben is.. mi szabjuk a szabályokat, nehogymár".
3. A személyzet szempontjából: "Összevissza téblábol itt egy kutya, ráadásul jár vele némi feltakarítanivaló kutyaszőr is. Faszkivan".

Amúgy persze nem értek a kutyákhoz, de gondolom én is, hogy baromság lehet hátrazárni. Azért a "well-qualified" kifejezés egyelőre viszont inkább illene Rád, mint Drazséra. Téged pl. nem kell hajkurászni a lépcsőházban, odajössz, ha szól az ember, nem rágsz szét egy doboz tampont, ha nyűgös vagy, nem kapsz agyfaszt, ha nem alhatsz egy éjszakát anyukáddal, illetve nem zokogsz szívet tépően fél órát, ha a számodra kedves személy kimegy a lakásból. ;)

Na, a szívedre ne vedd, csak azért írom ezt, hogy egyelőre ne kiáltsuk ki a spanyolokat állatgyűlölő szemeteknek, akiktől menekülni kell, meg akikhez kár kiutazni is egyáltalán.

NT

Hát Tamás megfogalmazása hozzá hűen kicsit nyers (:P), de a lényeggel nagyjából egyetértek. Nekik is kell idő, hogy megszokják Drazsit, és Téged is, mint ahogy Neked is kell idő az aklimatizálódáshoz!:)
Javasolnék egy következő blog bejegyzést: Mi az, ami tetszik Spanyolországban? - természetesen terápiás jellegű :P
Puszillak és kitartást!